La Fontaine: A holló és a róka
Sajtot talált a holló, fölvitte a fára,
Róka koma a sajtot nagyon megkívánta.
Magas a fa, magasan ül a holló rajta.
Csőréből a zsákmányát azért is kicsalja!
"Holló asszony − szól neki − , örülök, hogy látom,
nincs kegyednél gyönyörűbb madár a világon!"
Csönd. A holló nem felel, épp csak egyet illeg.
Rá a róka:"Tollánál, termeténél nincs szebb!"
Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot.
A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog.
Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja:
"De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja!"
